TKH:  Mi motivált arra, hogy a jelenlegi szakmádba kezdj és melyek voltak az első lépések pályafutásodban? 

Jakab Luca: Sokáig keresgéltem, mire kikötöttem a design – és művészeti menedzsmentnél, melyet digitális marketinggel egészítettem ki. Fiatalon nagyon vonzott egyrészt az akkoriban mainstreammé váló digitális nomád életmód, illetve az internet demokratizáló hatását szerettem volna tudni kihasználni, és kreatív tehetségeknek segíteni a márkaépítés és online promóció területein. Az egyetemi éveim alatt kulturális programszervezőként dolgoztam a budapesti hetedik kerület különböző, mostanra kultikusnak tűnő helyszínein, majd Londonban átnyergeltem a galériás világ felé, hogy képzőművészekkel dolgozhassak.

TKH: Miért költöztél Londonba? Milyen kihívásokkal találkoztál az első londoni munkahelyeden? 

Jakab Luca: Mivel a budapesti egyetemi éveim alatt dolgoztam, eljött egy pillanat amikor szükségét éreztem egy rövid szünetnek, így egy év halasztást kértem a MOMÉ-n. Szerettem volna pihenni és átgondolni, hogy milyen lehetőségeim vannak itthon. Ezen kívül, realizáltam, hogy ha a buborékomból valaha is szeretnék tudni kijebb tekinteni, akkor az angoltudásomat fejlesztenem kell. Hajtott a kíváncsiság, hogy lássam, mi van a világban a mi kis mikrokozmoszunkon kívül. 

Az első londoni munkahelyemen először egyetemi gyakornokként dolgoztam (akkor már Londonban folytattam a mesterképzésemet), majd felvettek, hogy promótáljak egy galériát és koordináljam a művészekkel való munkát. A legnagyobb kihívásnak azt éltem meg, hogy magabiztosan kommunikáljak, miközben még csak tapogatóztam az angol kultúrával és munkahelyi szokásokkal kapcsolatban.

TKH: Mit tervezel a jövőben, és milyen terveid vannak a további szakmai fejlődésedre vonatkozóan? 

Jakab Luca: A pandémia alatt én is, ahogy sokan mások is, rengeteg mindent újragondoltam, és jelenleg a kreatívok mellett alapítványokkal, társadalmi vállalkozókkal,  és olyan cégekkel dolgozom tanácsadóként, akiket érdekel a vállalatok szerepe abban, hogy egy kicsit jobb világot hozzunk létre. 

Nagyon érdekel a fenntarthatóság és az inkluzivitás szerepe a branding és marketing területein, illetve hogy hogyan lehet olyan márkákat építeni, amelyek nem csupán a profitot tartják szem előtt, hanem valamilyen értéket is létrehoznak – akár környezetit, akár társadalmit, vagy akár kulturálisat. Folyamatosan fejlesztem magam ebbe az irányba, és nagyon inspirál minden, ami ezzel kapcsolatos.

TKH: Hogyan bővítetted a szakmai kapcsolati hálódat külföldön? Milyen lehetőségeket kínál London a fiataloknak az új kapcsolatok kialakítására és a közösséghez való csatlakozásra? 

Jakab Luca: A szakmai hálóm bővítéséhez két saját projektbe is belefogtam nem sokkal a mesterképzés befejezése után: az első projektem egy online galéria volt, melyet azután alapítottam, hogy eljöttem a korábban említett első kinti munkahelyemről. Londonban élő nemzetközi művészeket promótáltam online, egy csapat önkéntes segítségével. Ez egy nagyon izgalmas időszak volt, és hatalmas pozitív hatása volt a jövőmre, mivel erre alapozva hoztam később létre egy vállalkozást. 

A másik projektem organikusan fejlődött, számomra is meglepő gyorsasággal: létrehoztam egy, az angliai magyar kreatívok számára egy ingyenes, informális networking csoportot, amelyben pár hónap leforgása alatt több százan lettünk. Itt nem csak sok barátság született, hanem professzionális együttműködések is. Emellett jó volt megismerni hasonló gondolkodású, nyitott, kreatív embereket, akik hasonló pályát járnak be külföldön, mint én. 

Ahogy régen is, most is, London egy olyan hely, ahol könnyen meg lehet találni a hasonló érdeklődésű embereket. Akár saját projekten keresztül, vagy csatlakozva másokhoz eseményeken, konferenciákon, meetupokon. Rengeteg a progresszív vállalati kultúrával rendelkező munkahely, a startup, a kreatív kezdeményezések. Bár kezdeményezni mindig egy kicsit ijesztő, de ha valahol, akkor Londonban biztosan megéri picit kimozdulni a komfortzónából.

TKH: Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik szeretnének Londonban karriert építeni? 

Jakab Luca: London egyrészt hihetetlenül inspiráló, másrészt pedig hatalmas, és bizonyítottan a világ egyik legmagányosabb városa, hiszen rengeteg ember csak a munka miatt van ott, átmeneti időre. Ettől egy kicsit olyan, mint egy tranzit zóna. 

Szóval én elsőként azt ajánlanám, hogy már a tanulmányok vagy az első professzionális lépések alatt is igyekezzenek minél több, minél sokfélébb embert megismerni. A legjobb munkahelyi lehetőségeket sokszor a személyes kapcsolatokon keresztül lehet megszerezni, de nagyon fontos a network mint védőháló is, mivel bevándorlóként sokszor keményebben kell dolgozni eleinte a sikerért, a nyelvi és kulturális akadályok miatt. 

Ezen kívül, azt is fontosnak tartom, hogy az ember nyitott legyen más kultúrák és a klasszikus ‘angolságok’ iránt – ez talán egyértelműnek tűnhet sokak számára, mégis rengeteg olyan emberrel találkozom, akik szinte kizárólag a saját országukból érkezőkkel alakítanak ki mind baráti, mind szakmai kapcsolatokat, vagy pedig az angolokat kihagyva leginkább más bevándorlókkal keverednek. 

Én úgy gondolom, hogy ez nagyban akadályozza a szakmai sikert, és korlátozza az ember  lehetőségeit. Még akkor is, ha eleinte könnyebb így eligazodni, hosszú távon szerintem nincs jó hatása sem a nyelvtudásra, sem a lehetőségek kiaknázására.

TKH: Milyen szabadidős tevékenységekben veszel részt Londonban, és hogyan éled meg a városi életet?

Jakab Luca: Visszagondolva az elmúlt 10 évre, ez nagyon attól függ, hogy London mely részén élek. Amíg egy csendesebb nyugat-londoni részen laktam, addig a parkok és a jóga jobban meghatározták a szabadidőmet, mint mostanában. Jelenleg Kelet-London és Budapest között ingázom, és itt inkább a kis galériák, független könyvesboltok, kávézók tengelyén lehet megtalálni a szabadidőmben.

TKH: Milyen tanácsokat adnál egy fiatalnak, aki szeretne Londonba költözni és karriert építeni? 

Jakab Luca: A fentiek mellett a célok és alapértékek átgondolását mindenképp szükségesnek tartom egy fiatal számára. A Gen Z egy nagyon tudatos generáció, és én személy szerint nagyon támogatom őket abban, hogy ne fogadják el azokat az írott és iratlan munkahelyi szabályokat, amelyek már rég idejétmúltak. Ne adják fel túl hamar és folyamatosan keressenek olyan munkahelyet vagy lehetőségeket, amelyek a személyes értékeikkel és céljaikkal összeegyeztethetőek. 

Másodszor, bátran kísérletezzenek azzal hogy milyen munka az ami a számukra igazán való – bejelentett? freelance? hybrid? remote? creative? impact? stb. Ha van olyan téma ami közel áll hozzájuk, mint pl. a fenntarthatóság, akkor keressenek olyan munkahelyet, ahol ezt értékelik. 

Illetve ha már Londonban vannak, használják ki hogy rengeteg olyan munkahely van már, ahol a pozitív értékek képviselete és az elfogadó, sokszínű közösség már nem bónusz, hanem alap. Ha már egyszer valaki eljön otthonról, folyamatosan képezze magát és legyen nyitott az újdonságokat rejtő szakmai lehetőségekre.